Az én történetem

 

Tulajdonképpen, ha belegondolunk, az ember életében az ingatlan értékesítés és vásárlás nem sűrűn fordul elő. Ezért gyakorlottnak nem mondhatjuk magunkat a témában. A történetem azért adom közre, hátha a hasonló helyzetben lévőknek ad némi segítséget, amit tapasztaltam, összegyűjtöttem. Tulajdonképpen ezért készítem az egész honlapot is, ahol a saját gondolataim, tapasztalataim mellett a számomra fontosnak tartott cikkeket, honlapokat is megmutatom.

 

 

 Itt kezdődött....

 

Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném. De komolyra fordítva a szót:

Tizenéve lakom Budapesten. Annakidején háromtagú család voltunk, fontos volt, hogy mindenkinek legyen önálló szobája, tehát háromszobás lakást választottunk. Panelt, mert arra volt lehetőségünk.

Az évek során többször előfordult, hogy szóba került, jó lenne a panel lakást eladni és egy tégla lakásba költözni. Természetesen az árakat figyelembe véve ugyanannyi pénzért tégla lakásból lényegesen kisebbet lehet kapni, illetve ugyanakkora lakás lényegesen többe kerül, tehát maradtunk. Mígnem a háromtagú család egytagú lett, vagyis magam maradtam. A két gyerek kirepült, a szó szoros értelmében is.

Lakáseladásom története igazából 2011-ben kezdődött, amikor a közvetlen szomszédom megemlítette, hogy eladó lesz a lakásuk, mert a szüleit ide költözteti és nagyobbat szeretnének- Nekem szól elsőként, hátha szeretnék valaki rokont vagy ismerőst oda hozni mellém. Mondtam, hogy köszönöm nem, de ha nekik kell még egy lakás arról is beszélhetünk. A válasz az volt, hogy nem kéri. Azután egy évvel később megkérdezte, hogy eladó-e még a lakásom. Mondtam, hogy nem hirdetem, de beszélhetünk róla. Hamar gyorsan meg is nézték, meg is alkudtunk rá. Kilencmillió forintban. Azután hol ezért, hol azért nem jött össze, hogy ide utazzanak a szülők, mígnem egyszer konkrét választ kértem, hogy kérik-e a lakást, mert ha nem, akkor hirdetem. Néhány nap múlva érkezett a válasz, hogy nagyon sajnálják, de nem.

Az élet úgy hozta, hogy ezt követően nemsokára társaságban találkoztam egy ingatlanközvetítő iroda vezetőjével. A beszélgetés során többször elmondta, hogy ha bármiben tud segíteni, akkor szívesen megteszi. Igazából én ezzel nem is foglalkoztam akkor, mígnem néhány nap múlva jött egy gondolatom, meg kellene kérdezni tőle, szerinte érdemes-e ebbe a projektbe belefogni, hogy a panel lakást tégla lakássá változtassuk (fő motiválóm az volt, hogy egy jövedelemből nem mindegy, mekkora a rezsi, illetve idővel, amikor a nyugdíjamból kell fizetni, mekkora lesz). Felhívtam, és hamarosan tudtunk is találkozni. Én igazából egy igenre vagy nemre voltam kíváncsi, de a dolgokat ott helyben továbbgondoltuk. Elmesélem a lényegét:

„Ha csak eladni szeretné, azt mondanám, hogy ne tegye most, mert nagyon lent vannak az ingatlan árak. Nem tudjuk, hogy merre alakulnak, de előbb – utóbb kell, hogy emelkedjenek. A panellakást még keresik az emberek, mert a legolcsóbb lakhatási forma, és sok embernek csak erre van lehetősége. Viszont ha venni is akar helyette, akkor érdemes belefogni, mert amit vesz helyette, annak is most alacsonyabban van az ára. Amikor az ingatlanárak alacsonyabbak, akkor a minőségi különbség miatti árkülönbözet is kisebb, tehát kevesebb hitellel illetve kisebb saját erővel megoldható a változtatás.”

Azt is elmondta, hogy az ingatlanközvetítők nagyon sok esetben tudnának tanácsot adni, ha igényelnénk, vagyis akkor, ha valaki elmondja a lakáshelyzetét, és azt, hogy mi az, amit szeretne. Ma még az ilyen irányú tanácsadásra nálunk gyakorlatilag nincs igény, az ingatlan szakma is olyan, mint a foci és a politika, mindenki ért hozzá. Pedig nagyon sok ember tudna hasonló helyzetben minőségileg jobb körülmények közé költözni, meg tudná teremteni a különbözet kifizetését, de nem is gondol rá, hogy számára ez elérhető lenne. Sokan úgy akarják eladni a lakásukat, hogy kiszámolják, mennyi az az összeg, amennyiért el kellene adni a lakásukat. Egész pontosan, mennyi pénzre lenne szükségük ahhoz, hogy a hiteleket visszafizessék és másikba költözzenek, belátják magukban, hogy ez lehetetlen, és bele sem fognak. Ha belefognak, akkor pedig az általuk elképzelt magas áron árulják a lakásukat, amennyiért esélyük sincs eladni.

Megbeszéltük, hogy eljön hozzám az egyik közvetítője, s megbeszéljük vele a részleteket. Előbb adjuk el a lakást és utána segítenek keresni az igényeimhez és a lehetőségekhez mérten megfelelőt - mert venni mindig könnyebb. Kérte, hogy ár témában bízzak bennük, ha szeretném eladni, csak akkor van rá esélyem, ha piacképes áron hirdetjük. Így is tettük (nem mondom, hogy könnyű volt az általam tízmilliósnak gondolt lakást hétmillióért eladni), s mondhatom rekordidő alatt minden lezajlott, kb. két hónap múlva költöztem a gyönyörűen felújított kisebb, de nem kicsi, téglalakásomba. 68 m²-es lakásból 50 m²-esbe.

Az általam vett lakást a nyáron még tizenegy millióért hirdették (láttam a hirdetést az interneten), de hát nem kelt el. Ősszel pedig nyolcért volt rá komoly vevő (én), az idő pedig sürgette (az eladóm már megvette új lakását, megkötötte az ő szerződését, az összeg egy részét ki is fizette és ennek a lakásnak az ára kellett még hozzá, hogy ki tudja fizetni). Így ezen az áron kellett eladnia. Szóval egymilliós ráfizetéssel megvalósult az álmom. Jó környéken, gyönyörűen felújított, jó házban lévő, kisebb rezsijű, reális nagyságú lakást találtunk – együtt a közvetítővel.

Az eladás és a lakáskeresés során sokat kutattam én is az interneten, beszéltem ismerősökkel, többen adták a „jónál jobb” tanácsokat, beleértve azt is, hogy „csináljam vissza a szerződésem, mert azt a gyönyörű lakásom ennyi pénzért nem kótyavetyélhetem el”. Szóval azért ember legyen a talpán, aki ennyi információ és hatás közepette ura tud lenni a helyzetének, és reálisan tudja látni a saját helyzetét. Utólag nem mondom, hogy könnyű volt, de nagyon jó, hogy megtettem.

Nagyon sok segítséget kaptam az ingatlanos kollégától, de én is kellettem hozzá természetesen:

• ki kellett találnom, hogy melyik környéken szeretnék lakni (ebben is kaptam segítséget, pl. volt olyan válasz is, hogy „abba az utcába nem költözhet”),
• nekem is kellett kutatni elsősorban az interneten a hirdetések között, hogy én is lássam a kínálatot és a lehetőségeket, ne csak másra hagyatkozzak, de ebben is sok segítséget kaptam (az összes telefont és időpont egyeztetést az ingatlanosom intézte, nagyon sokat segített, mit hogyan csináljak, sok esetben felhívta a figyelmemet az adott környéken található sajátosságokról, figyelembe veendő létesítményekről, intézményekről, sok dolgot leegyeztetett előre illetve helyettem),
• az „igen”-eket nekem kellett kimondani.

Biztos vagyok benne, hogy nem egyedi az én történetem, de sokat tanultam belőle, amiket a konkrét témáknál említek. Nagyon örülök, hogy megtettem, mert nagyon boldog vagyok az új otthonomban. Ezért is szeretném a sok információt és a kutatómunkám eredményeit összefoglalni, biztatni másokat, hogy merjenek belefogni, ha van egy (reális) álmuk, tegyenek érte. Ebben a válságban sem lehetetlen.

Senkit nem akarok rábeszélni ingatlanközvetítő igénybe vételére, természetesen vannak esetek, amikor nincs rá szükség. Pl. ha az ember szól a közös képviselőnek, hogy eladó a lakásom, tud-e esetleg valakit, aki venni szeretne lakást a házban, és a közös képviselő tud, akkor egyértelmű, hogy nem szabad ingatlanközvetítőhöz fordulni. Ugyanígy boldogulhatunk egyedül például vidéken, ahol mondhatni ismerjük a körülményeket, az embereket, és tudjuk, hogy miért eladó az a lakás, esetleg ismerjük az eladót is. De nagyobb városban és Budapesten, biztos vagyok benne, hogy ingatlanközvetítő nélkül nagyon sok olyan dologba belefuthatunk, amit az ő információi birtokában elkerülhetünk, és az esetek többségében nagyon sok kellemetlenségtől tudjuk megóvni magunkat. Főleg akkor, amikor sokkal több az eladó lakás, mint a lakást vásárló. Nagyon nem mindegy, hogy a mi lakásunkat veszik-e meg, vagy egy másikat a lépcsőházból. És soha nem tudjuk meg ingatlanközvetítő nélkül, hogy miért nem a miénket választották.

Az én ingatlanközvetítőm – nem reklámozni akarom, mert biztos sokan dolgoznak hasonló szemléletben – azt mondta, hogy neki nagyon fontos az elégedett ügyfél, mert akkor ajánlják tovább.

A körülményeket és az árakat azért írtam, mert így „kerek” a történet.

Mindez történt 2012. augusztus végétől október elejéig.  

 

Budapest, 2013. január

 

 

 

Oldal: Az én történetem
Tippek és tanácsok lakáseladóknak és lakásvásárlóknak - © 2008 - 2024 - lakasvetel.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat